Vadvizi kajakos kalandozásaink következő állomása Mexikó lett, azon belül is Chiapas tartomány. Utunk szervezése során több rosszat hallottunk, mint jót Mexikó ezen részéről. Drogcsemészek működnek a guatemalai határ mentén, banditák garázdálkodnak bizonyos részeken, és zapatista településektől kell engedélyt kérni (és persze fizetni).
A kilencvenes évekig a maja kultúra városait (Palenque, ) sokan látogatták és jelentős volt a kalandtúrizmus is. Először csak amerikai, késöbb már mexikói rafting cégek is dolgoztak az itteni folyókon. A kilencvenes évek közepén azonban fokozatos feszültségek után, zapatista felkelők konkrétan fegyverekkel üldözték el a túristákat az Usumacinta folyóról, hogy megszokott, egyszerű, földműves életüket konzerválhassák.
Chiapas az érintetlen dzsungel hazája, aminek a területe sajnos itt is zsugorodik. Sok, nagy kiterjedésű természetvédelmi terület található itt. Az emberek nagyon sokáig elzárva éltek a farmokon, jó minőségű utak építése tíz évvel ezelött kezdődött meg, de a mai napig sok helyen saras földutakon zötyöghetünk órákat.
Mig Mexikóról a vulkánok jutnak eszünkbe, Chiapas kőzete édesvízi mészkő, és ez a kőzet teljesen speciális zúgókat alakított ki. Meredek zúgók, csúszdák teteje teljesen lekerekített, a zúgók alján azonban a sziklába a változó vízszint egyenetlen formákat, akár üstöket, lyukakat alakíthat ki.
Jól megszokott csapatunk erre a túrára, csak az utolsó pillanatra jött össze: Bivaly (Hubik Attila), Kitshi (Bagi Attila), Csaszi (Császár Gyula).
Három hetes utunk során több folyót látogattunk meg. Bemelegítő evezésünk a Palenque mellett lévő Chacamax folyón volt. Ide Lakner Zita csatlakozott még hozzánk, aki amíg az új zélandi munkavállalói vízumát várta, leutazott hozzánk Észak-Mexikóból, hogy velünk találkozzon, és ha belefér, az Agua Azul vízeséseken együtt evezhessünk.
Bár a száraz időszaknak már meg kellett volna kezdődnie, a folyamatos esőzések miatt kiválló vízállásunk volt a folyón. A kis folyó szelíden kanyargott a dzsungelben, majd a partok meredek kanyon falakká magasodtak és egyre jobb zúgók tarkították a síkvizi részeket. Könnyen felismertük azt a részt is, amit sokszor emelni kell kövek közé akadt veszélyes uszadékfák miatt, de biztonságosan le tudtunk menni rajta.
Benézni viszont behúzott nyakkal szálltunk ki a kajakokból. A közeli fákon elsőre félelmetes hangú, nagyobb kutya nagyságú bőgőmajmok bőgtek. Késöbb rájöttünk, nem kell tőlük tartani.
Tökéletes bemelegítés volt, lenyűgöző környezetben.
A kiszálló pont a főútnál a város szélén lévő katonai ellenőrző pontnál volt. Innen kellett, elsőre lehetetlennek tűnő stoppolással
visszajutni a város központba. A négy kajakkal történő stoppolás négyőnknek nem tartott negyed órával tovább, egy pick up állt meg nekünk. Egy perc alatt dobtuk fel a hajókat a platóra és ültünk a pakk tetejére, hogy új kalandok várjanak ránk.
Tudj meg többet rólunk, (Soča Rider csapatról) kik vagyunk és mit csinálunk (vadvízi programjainkról), Soča folyó völgyéről, Bovecről, Szlovéniáról és hogy raftingon túl még milyen programlehetőségek várnak!
